Rangáné Galamb Margit vagyok. Végzettségem szerint ruhaipari mérnök-tanár. Jelenleg egyéni vállalkozó, a Galambdúc Alkotóműhely vezetője.

Mit jelent nekem a Népviselet napja? Április 24-e Szent György napja, tavaszkezdő nap a hagyományban.

Kedves nekem, mert ilyenkor már nagyon vágyom a tavaszt, az első meleg napsugarakat. Ünnepnap, mert édesapám neve napja.

Különleges, mert a Népviselet Napja, aminek egy megtisztelő felkérés után a nagykövete lehetek. Már a kezdetetktől lelkesen veszek részt a kezdeményezésben, amiről itt az interneten szereztem tudomást. Isten áldjon érte Hrágyel Dóra! Tetszik,hogy hétköznapi helyzetekben viseljük ezeket a gyönyörű ruhákat. Viselhetjük, már akinek van.

Ki visel ma népviseletet? Legfőképp aki táncol, hagyományőrző csoport tagja, aki ebbe beleszületett. Hát én ezek közül egyikbe sem tartozom, úgy is mondhatjuk a viseletes világ gyüttmentje vagyok.

Kérdezhetnétek, hogy lettem mégis ilyen népi? Jókor, jó emberekkel találkoztam, akik hatással voltak rám. Lehetetlen mind felsorolni, most mégis kísérletet teszek rá, hogy számba vegyem a legfontosabbakat.

Mikor az akkor még óvodás lányom tátott szájjal nézte a színpadon táncoló gyerekeket, az előadás után odamentem és megkérdeztem a vezetőjüket, hogy lehet csatlakozni? Akkor azt válaszolta Berci bácsi (Kuti Albert): Miért nem szólt hamarabb, akkor beöltöztettem volna a leánykát! Hát ekkor érintett meg elsőnek ennek a világnak a szele.

Aztán mikor iskolás lett ez a leány, és táncos ruhát kellett varrni, az összes szülő rám, mint varrni tudó, varrást oktató anyukára szegezte a tekintetét. Akkor azt mondtam, varrjunk rendeset! Varrtunk, a tanulóimmal, a tanműhelyben. Azóta én varrom a Czimra Gyula Általános iskola fellépő ruháit.

Később játszóház vezetőnek tanultam a Kresz Mária alapítványnál. Itt rengeteg nagyszerű emberrel találkoztam. A játszóházi képzés során Navratil Andreától hallottam egy mesét. Mondtam neki, hát ez a tanmese az én szabó tanulóimnak, és Ő biztatott, hogy meséljem el nekik. Elmeséltem. Aztán egy újabb csoportnak. Meg a következőnek. Így lettem mesés szakoktató.

A Hagyományok Háza nyitott műhelyéhez Balla Gemma ajánlott be. A kis fekete projekthez kerestek varrni tudó csapattagot. Itt találkoztam többek között Torba Ildikóval, akivel azóta is dolgozunk együtt.

Aztán Farkas Réka a nyitott műhely vezetője hívta fel a figyelmem a viseletvarró képzésre. Ahol ismét számos remek embert ismertem meg. Tajti Erzsébet volt a mesterem, akitől rengeteget tanultam a viseletekről.

Közben bátorságot gyűjtöttem, létrehoztam saját vállalkozásom a Galambdúc Alkotóműhelyt. Varrok, oktatok, népi játszóházat tartok. Azt hogy most a népviselet napjának nagykövete lehetek, azt hiszem annak köszönhetem, hogy részt vettem egy pompás képzésen, ahol megismertem két nagyszerű, pompás asszonyt. Dr. Deák-Zsótér Boglárka és Kormos Rebeka felkérését örömmel fogadtam el ismét.

Célkitűzésem összhangban van az idei szlogennel, miszerint: “Divatba jön a hagyomány” Szeretném azt a vonalat erősíteni, hogy a mai hétköznapi és alkalmi ruhatárunkba a népviselet néhány elemét, részletét beemelve hordjuk az őseink hagyatékát. Hogy a tömeggyártott ruhák mellett, legyen az embereknek a hagyomány nyomait, jelképeit, díszítéseit magán viselő ruhájuk, kiegészítőjük. Egy, vagy több olyan ruha, ami értéket képvisel, jelentése van a viselője számára. Remélem, hogy minél több kívülről érkező embert sikerül bevonni a kezdeményezésbe. Kívánom, hogy az embereknek legyen igény arra, hogy legyen valami népi, hagyományos a ruhatárukba. Hogy a fiataloknak ne ciki, hanem menő legyen népit viselni.